30/08/2026
A pár, akire vártam…
Délután ismét lementem úszni. Megcsappant a létszám, pedig az idő ma is remek volt, 33 fok. Este fél hét körül a nap már eltűnt a Slatinánál a hegyek mögött, de a víz még kellemesen simogatott, így tovább lubickoltam benne.
Egyszer csak egy nagy hal ugrott fel előttem. Na, attól úgy megijedtem, hogy inkább kiúsztam. 😄 Magamra öltöttem a ruhámat, de még nem volt kedvem hazamenni, így lent maradtam a sétányon.
Van egy kis öböl, egy apró hajókikötővel. A kútnál megtöltöttem a kulacsomat friss vízzel, majd leültem egy padra és csak úgy… ott maradtam.
Annyira szép volt az este. A kis kikötő látványa magával ragadott. Néztem a beérkező csónakokat, a sétányon elhaladó embereket. Jöttek fiatalok, idősebbek, családok, egyedül sétáló nők és pár futó.
Aztán valami furcsát figyeltem meg.
A kisgyermekes anyukákon kívül, akik természetesen fogták a gyermekük kezét, senki nem érintette meg a másikat. Senki nem fogta meg a párja kezét, senki nem karolt a másikba.
Egy idő után már szinte sportot csináltam belőle. Megfogadtam, hogy csak akkor állok fel a padról, ha látok egy párt kézen fogva sétálni. 😊
Két párnál is úgy tűnt, hogy a férfi megpróbálja megfogni a nő kezét, de mindkét esetben a nő finoman elhúzta a karját.
Közben már kezdett alkonyodni, én pedig lassan indulni szerettem volna. Egyre jobban drukkoltam, hogy csak egyetlen párt vessen elém a sors. Itt ülök egy csodálatos sétányon, egy igazán romantikus helyen és nincs senki, aki ezt a pillanatot úgy élvezné, hogy közben megfogja annak a kezét, akivel együtt van?
A végén feladtam. Elindultam felfelé a kanyargó lépcsőn.
Aztán visszatekintettem.
És láss csodát… megérkezett a párocska. 😊
Egy középkorú nő és férfi, kézen fogva sétáltak a sétányon.
Hatalmas éljenzés volt bennem!
És egy pici remény is, hogy talán mégsem hidegültek el teljesen az emberek egymástól.
Mert néha egyetlen kézfogás is elég ahhoz, hogy újra higgyünk valamiben. ❤️
