03/09/2026
Van úgy, hogy egy vendégünk nemcsak pihenni érkezik hozzánk, hanem a szíve egy darabját is elhozza magával – vagy épp egy olyan kedves lélek emlékét, akit nemrég veszített el. 💔
Múlt héti kedves vendégünk Szaffival, a kutyusával tervezte a pihenést, ám a sors végül másképp akarta. Szaffi elment, de ezen a nyárvégi délutánon mégis itt volt velük a birtokon: a szellőben, a fák alatt, a csendben.
Köszönjük ezt a csodálatos, mélyen megérintő verset, amit itt, nálunk írt. Engedjétek meg, hogy megosszuk Veletek is.
“Nyárvégi délután lassan rám hajol,
mint álmos faág az esti tóra,
napfényben játszó pillangók között
megáll egy pillanatra az idő sora.
Az akác ágain madarak rebbennek,
szárnyuk alatt megreszket a csend,
a zabkörte édes illattal hullik,
s a kert minden titka felém üzen.
A víz lágyan ringat, akár egy emlék,
melyet nem akar elengedni a nyár,
a szél pedig a grill meleg illatát
hozza, majd messze, a lombok közé száll.
Csak ülök itt, a béke szigetén,
felettem színes lampionkígyók
lengedeznek játékosan, könnyedén,
mint álmodó, szelíd fényű csillagok.
És este, mikor a világ elcsendesül,
a ciripelés mellé tündérfény gyúl,
mintha az éj is tudná, milyen jó
néha csak lenni — s nem indulni túl.
Úgy volt, Szaffi is velem jön ide.
Néha szinte látom, ahogy szalad,
orral kutatja az erdei illatot,
és boldogan őrzi minden bokor alatt.
Tudom, mennyire szerette volna ezt:
a füvet, a fákat, a nyári szelet,
a vízpart titkait, a szabad eget,
minden apró, felfedezhető helyet.
Nem jött el — mégis itt van valahogy.
Egy halk szellőben, egy lehulló levélben,
a csendben, amely mellém telepszik,
s abban, ahogy szeretettel rá emlékezem.
Így kísér most is, láthatatlanul,
e békés, nyárvégi délutánon át.
És míg körülöttem lassan este lesz,
az emléke is hazatalál hozzám.”
Írta Antal Piroska
