24/11/2025
A dívány titka - avagy ingatlanvásárlás Spanyolországban. Bárhol.
A páciens, László, már harmadik hete járt a pszichológusnőhöz. A rendelőben minden a nyugalmat sugallta: halványzöld falak, halk zene, és a klasszikus Freud-féle divány, amelyen László szokás szerint elnyúlt.
A doktornő, dr. Szamosi Katalin , finom hangon kérdezett:
– Meséljen, László, milyen képek jelennek meg ön előtt, amikor a gyermekkori otthonára gondol?
– A régi házunk… a kertben almafa, és a verandán anyám ült – felelte.
– Érdekes – bólintott a doktornő. – És ha elképzelné, hogy az almafa helyett narancsliget van, a verandát pedig a tenger moraja kíséri? Egy napsütötte terasz, mondjuk… Alicante közelében?
László felvonta a szemöldökét.
– Ez… elég konkrét kép.
– A tudatalatti gyakran vágyik új terekre – magyarázta dr. Szamosi. – Az ön szorongása talán abból fakad, hogy nem engedi meg magának a változást. Gondoljon bele: egy világos nappali, panorámás kilátással a Földközi-tengerre…
A páciens lassan felült.
– Doktornő, ez most terápia vagy ingatlanbemutató?
A nő mosolygott, de nem válaszolt. Csak jegyzetelt, miközben a toll hegye alatt furcsa szavak rajzolódtak ki: „Penthouse, 120 négyzetméter, kiváló befektetés.”
Lászlóban egyszerre kavargott gyanakvás és kíváncsiság. Vajon tényleg a tudatalattija szólította meg, vagy a doktornő rejtett szándéka?
A következő héten már azon kapta magát, hogy interneten spanyol ingatlanokat böngész.
A terápia folytatódott, de minden ülésen egyre több mediterrán kép került elő.
A doktornő hangja lassan összefonódott a tenger hullámaival, és László már nem tudta eldönteni: gyógyulni jár ide, vagy vásárolni.
A történet végén László egy repülőjegyet szorongatott a kezében.
A pszichológusnő mosolya kísérte:
– Néha a legjobb terápia egy új otthon…
(A történet minden egyes betűje fikció, egy készülő videóreklám forgatókönyve. A szerzőt amúgy egy alicante-i , egy kávézóban hallott alaptörténet ihlette meg.)