02/02/2026
A tegnap a Makovecz-90 c. kiállítás finisszázsán jártam. Annak ellenére hogy a kiállítás az életművének válogatott munkáiba engedett betekintést, a ,,mindenség” hatása így is felemelő volt…. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy személyesen is ismerhettem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy előadásait, kurzusait élőben láthattam, hallgathattam. Bár sosem dolgoztam a Makonában, voltak közös munkáink. Ha nem is nagyok, de emlékezetesek. Jó szívvel gondolok vissza azokra az időkre…. Makovecz Imre személye számomra olyan mint az olimpiai láng. Messziről indult, és nagy utat járt be. Írásain, cselekedetein, emberi tartásán és az alkotásain keresztül formálta világát és hatott a környezetére. Gondolatai, tanításai fénylő fáklyaként világították be az útját, és amerre csak járt, mindenkinek jutott belőle. ,,Kézről kézre adták”. A Mester 2011-ben végleg megpihent, de ez az út a halálával nem ért véget, mert mind ki mellette voltunk, magunkban hordozzuk tovább ezt a lángot… ,, A nemzetet a közössége, kultúrája és alkotói tartják össze. Mindenkinek szerepe van benne, de magunknak kell eldönteni hogy mit is kezdünk vele. Aki alkot az közösséget épít, és aki közösségben gondolkodik az nemzetet teremt…”
