17/10/2026
Énidő a Balatonnál
Éppen nincs útitársad vagy szívesen kiszakadnál egy kicsit a hétköznapokból?
Ki mondta, hogy egyedül nem utazhatsz el, hogy töltődj, fellélegezz és egy kicsit kényeztesd magad? Pihenj, olvass, ülj be egy jó étterembe, kávézz egy hangulatos cukrászdában, lazíts a jakuzziban vagy sétálj egy jót az elcsendesült Balaton parton!
Bevallom, néha nekem is jól esik egy kicsit „leszökni” Lellére. Ilyenkor mini szabit veszek ki a hétköznapokból és igyekszem abba az egy vagy két napba belezsúfolni mindent, ami engem kikapcsol, feltölt és itthon idő hiányában nincsen rá lehetőségem.
Reggel sokáig alszom, ráérősen kávézok a kertben vagy valamelyik cukrászda napsütötte teraszán, majd sétálok egy nagyot a parton. Délben beülök a kedvenc éttermembe, vagy rendelek valami finomat. Ilyenkor megengedőbb vagyok magammal (és a szénhidrátokkal 😉) szemben. Ősszel, például képtelenség ellenállni a Márton Cuki mennyei, frissen sült gaudás pogácsájának, vagy a Judit Cukrászda omlós almás pitéjének.
Naplemente előtt mindig kisétálok a Mólóra, lézengek egy kicsit az üzletekben, majd addig kószálok, míg aranyba nem borul a kikötő, ünnepélyes csillogással beharangozva a közelgő varázslatos pillanatot, mikor a Nap meghajol az égbolt színpadán, majd a hullámok ütemes vastapsára még visszatér egy utolsó, extra produkcióval, amivel a tavon átívelő fényhíd túlsó feléről kápráztatja a közönséget: izzó, szinte lángoló színekkel festi meg az eget és az azt tükröző vizet, hol mozgalmasan vibráló, már-már túlzó, hol pedig harmonikusan lágy vonásokkal. Az előadáshoz a szélben hajladozó, puha, meleg fénnyel átszőtt, szinte szikrázó nádasok adják a díszletet. A hattyúk, mint statiszták, úsznak be a képbe, itt-ott vitorlák lengenek. Velem együtt még jópáran ünneplik a parádés előadást, melynek végén a főszereplő még dob egy utolsó csókot, mielőtt végleg lemegy a függöny és kialszanak a fények. A Balaton kékje, ami az előbb még sárga, narancs, majd vörös volt, most mély szürkére vált, kíméletlenül szembesítve a nagyérdeműt azzal, hogy ez a nap is eltelt. Valami ismét véget ért. Ideje hazaindulni.
A jakuzziban átmelegszem, majd olvasok egy kicsit. Rendelek egy pizzát, töltök egy pohár bolt és megnézek mindent a Netflixen, ami már hónapok óta sorakozik a listámon. Reggel még egy cappuccino a kedvenc cukimban, egy rövid búcsú a tótól, ami ismét kék és zöld színekben pompázva ejti rabul újra és újra a szívemet, majd irány az autópálya. Kipihenten, feltöltődve (és egy zacskó gaudás pogácsával az anyósülésen) vágok neki a hazaútnak.
Neked is jólesne egy ilyen nap?
Akkor gyere és tölts egy kis énidőt nálunk, a Studio BalatonLelkében!
Szeretettel várunk!
Gerda