02/04/2026
A covid alatt olyan szerencsések voltunk, hogy itt-ragadtunk Vörösszegen. Nagyokat sétáltunk- itt ezt lehetett. Az elhagyott, omladozó ház fel sem tűnt addig, eszembe nem jutott, hogy fenn a faluban bármit is vennénk- minek is. De a csendben és semmiben egyszer csak a mostani Pajta kerítésére kitettek egy táblát- a klasszikus ELADó-- hogy kiférjen - kézzel festve...
és éreztem, hogy ez egy különleges hely és épület, tudtam, hogy festve van a mennyezete. Látni akartam, de ezt nem volt egyszerű összehozni a lezárások alatt. Hetek alatt jött össze az első találkozó, maszkban- távolságtartóan és hónapok teltek el, mire a tulajdonosokkal aláírtuk a szerződést. Mát évek óta lakatlanul, az összeomlás felé haladva állta ház, mely szebb napokat látott. A régi bútorok, a leomlott mennyezet, ruhák és szerszámok, felosztott szobák, ahol úgy éltek emberek, akik évek óta nem beszéltek egymással...
A házba első látásra beleszerettünk és nem engedett bennünket. Lelkesen terveztük hogy vendéglőt nyitunk, ez lesz a nyugdíjas projektünk... aztán leszálltunk a földre és elképzeltük a vendégházat és mellette egy közösségi teret ahol emberek vannak együtt és múlt és jövő összeér.
Az építészek mind le akarták bontani, mert mindjárt összedől... de találtunk a faluban élő kőműves segítségével tervezőt, aki régi épületekre specializálódott, és díszletfestőt, aki feltámasztotta halottaiból a csodás mennyezetet.
Eszter pedig megálmodta a színeket és tereket, felújítottuk saját kezűleg a régi ajtókat és bútorokat. És amikor az utolsó tálalószekrénybe betettük a világítást, akkor derült ki, hogy a belseje pont olyan zöldre volt festve, mint a textilek színe amit mi választottunk a régi fotelekhez és ágyvégekhez.
Öröm mindannyiunk számára, hogy újra élettel telt meg a Bánok, a Barabásszegi kisnemesek- Deák Ferenc körének- régi otthona.
