22/05/2026
Pótlóbuszok helyett újra vonatok járnak május 30-tól Ajka és Veszprém között a 20-as vonalon!
Május 30-án újraindul a vasúti közlekedés Ajka és Veszprém között, így a Székesfehérvár–Szombathely transzeurópai fővonal végre újra teljes hosszában járható lesz. Ez azt is jelenti, hogy Zalaegerszeg mostantól közvetlenül, átszállás nélkül elérhető vonattal Budapestről.
A vasútvonalat üzemeltető GYSEV döntése értelmében a forgalom újraindításakor elsőként a tehervonatok indulnak meg, ezáltal az első napon, 29-én tesztelik a felújított szakasz berendezéseinek biztonságos és hibamentes működését. Ezt követően az eredeti menetrend szerint fognak közlekedni a vonatok, melyekkel óránként lehet utazni Veszprém és Ajka között.
Ez remek hír, de érdemes emlékezni arra, hogy ezzel egy többéves kálvária ér véget, amely sajnos tökéletes lenyomata volt az elmúlt évek vasútellenes közlekedéspolitikai korszakának.
Az érintett néhány száz méteres szakaszon egy korábbi felújítás során kispórolt, meg nem épített vízelvezetés hiánya a 2024-es tavaszi esőzések során jelentkezett érdemben. Ugyanezen év nyarán a szakaszra 10 km/h sebességkorlátozás került ki, a tehervonatok pedig kitiltásra kerültek. Az őszi esők további romlást hoztak, végül a szakaszt 2024. decemberében le kellett zárni, azóta pótlóbuszok közlekednek. A minisztérium akkor azt ígérte, hogy a felújítás fél évig tart, de aztán több, mint egy évig nem történt semmi.
Végül 2026 februárban történt szerződéskötés, és három hónap alatt megvalósul a javítás. Azaz maga az építkezés alig néhány hónapot vett igénybe, a teljes folyamat a minisztérium hozzáállása, az elmaradt döntések és a felkészületlenség miatt mégis több mint másfél évig tartott.
Ez a történet jól mutatja, hogy Lázár János idején nemcsak regionális vasútvonalakat zártak be, hanem a vasútellenesség a legfontosabb fővonalakat sem kímélte. A folyamatos forráskivonás és a beruházások elhalasztása oda vezetett, hogy már nem az volt a kérdés, hogyan fejlődik a magyar vasút és hogyan tart lépést a régiós országokkal, hanem az, hogy a MÁV egyáltalán képes-e fenntartani a meglévő színvonalat. A válasz pedig sajnos erre is nemleges volt.