22/12/2021
Az utca végén határkő, 30 perc gyaloglással át lehet sétálni műúton a legközelebbi felvidéki településre, Tajtiba.
Kirándulásként pedig minden vendégünknek ajánljuk, hogy tegyen kitérőt Somoskő felé. Egy kis funny "történelem leckét" találtam az Indexen (2021.12.20) ennek a határnak a történelmi viharairól, egy betegségről, egy orvosról és persze a kőbányáról: " Somoskő és Somoskőújfalu visszatérése"
A békeszerződés 29. cikke a határkijelölést nemzetközi határrendező bizottságok feladatául adta. A magyar–csehszlovák határrendező bizottságban a két érintett ország delegáltjain kívül az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Japán képviselője foglalt helyet.
Somoskő és Somoskőújfalu visszatérése szinte meseszerű. Az történt ugyanis, hogy a határrendező bizottság egyik angol tisztje éppen Budapesten volt, amikor súlyosan megbetegedett, ezért beajánlották az ország akkori egyik legjobb fül-orr-gégészéhez, Krepuska Gézához.
A SIKERES OPERÁCIÓ UTÁN AZ ORVOS RÁBESZÉLTE A TISZTET, HOGY A BIZOTTSÁG TAGJAI SZÁLLJANAK KI A HELYSZÍNRE ÉS NÉZZÉK MEG A KÉT FALUT.
A professzor ugyanis még 1905-ben vett egy több mint kétezerholdas birtokot Somoskő és Somoskőújfalu határában, ahol kőzet- és ásványgyűjtő hobbijának is élhetett. Aztán a trianoni békeszerződés következményeként a birtoka a rajta lévő bazaltbányával együtt 1920 júniusában a határ másik oldalára került.
A magyarok Somoskőújfaluban azt kérték a határrendező bizottság tagjaitól, hogy az utcán próbáljanak meg szóba elegyedni bárkivel – szlovákul. A bizottság tagjai előtt állítólag ekkor vált világossá, hogy ez egy színmagyar falu.
A Budapestre visszatérő bizottság tárgyalásokat kezdeményezett a helyzet tisztázására, amellyel hosszas procedúra vette kezdetét. A magyarok etnikai-néprajzi és gazdasági érveket hoztak fel a két falu, valamint a Krepuska-birtokon fekvő bazaltbánya Magyarországhoz tartozása mellett.
A HATTAGÚ BIZOTTSÁGBAN SZAVAZATEGYENLŐSÉG JÖTT LÉTRE,
mert a magyar és az angol delegált mellett a japán is Somoskő és Somoskőújfalu visszatérésére voksolt. A bizottság emiatt felterjesztette az ügyet a Nagykövetek Tanácsához, amely kitért a határozat elől, és a vita eldöntését a két országra bízta.
A magyar követeléseket a csehszlovák fél annak ellenére nem fogadta el, hogy az akkor csak Somoskőre korlátozódott. A kérdés ismét a Nagykövetek Tanácsához került, amely még feljebb tolta az ügyet, egyenesen a Népszövetség elé. A szervezet 1923. április 23-án hozta meg döntését, amelynek értelmében Somoskő és Somoskőújfalu, a környék bazalt- és szénbányáinak egy részével együtt visszakerült Magyarországhoz. A csehszlovák delegáció kérésére viszont a somoskői vasútállomást közös magyar–csehszlovák használatba adták. A kompromisszum részeként, amely 1924. február 15-én lépett hatályba, az állomásfőnök magyar, a bányaigazgató csehszlovák állampolgár lett, továbbá a környékbeli magaslatok – a somoskői várral – maradtak a csehszlovák államnál. Így annak ellenére, hogy alig ötven méter választotta el a legközelebbi háztól, csak húsz kilométeres kerülővel lehetett a faluból a legközelebbi határátkelőn át a várba felsétálni.
Aztán a visszatérés 75. évfordulóján, 1999-ben a szlovák és a magyar fél végre megnyitotta a somoskői várnál a határátkelőt. És amióta Magyarország és Szlovákia csatlakozott az Európai Unióhoz, majd a Schengeni Egyezményhez, a határt napjainkban már csak egy tábla jelzi.
