23/04/2021
A Bazilika története
Ma 199 éve, azaz 1822. április 23-án tették le az esztergomi bazilika alapkövét.
Rudnay Sándor a földmunkák végzésére kb. 1000 kubikost szerződtetett, s ezek csákányai már 1821-ben lebontották a Mária Terézia által (1768-1772 közt) emeltetett templomot.
Kiemelték a Barkóczy-féle alapokat, és megindult a hegytető újabb planírozása.
A munka oly gyors ütemben haladt előre, hogy Rudnay 1822 ápr. 23-án, Szent Adalbert ünnepén országos részvéttel letehette az alapkövet.
Ettől kezdve lázas gyorsasággal dolgoztak tovább, mert ő a siettetésben nem akart határt ismerni.
Európa harmadik legnagyobb temploma, Magyarország legnagyobb épülete, benne található a világ legnagyobb, egy vászonra festett oltárképe, valamint mind ez idáig az egyetlen olyan magyar főpásztornak a tervezett sírkápolnája, akinek reális esélye volt a világegyház vezetésére.
A környéken született Szent István is, akit itt koronáztak királlyá, s aki e helyütt alapította meg az első érsekséget.
A ma Esztergomban álló, 5660 négyzetméteres Szent Adalbert- székesegyház 34 éven át épült a korábbi templomhegycsúcs lemart helyén – alapkövét ma 199 esztendeje tették le.
De mi történt Szent István és 1822 között?
Az államalapító király impozáns lakhelyét átadta az érsekségnek, a déli lejtőn pedig új palotát épített, a domb közepére pedig templomot. Utóbbi előtt létesült egy monostor és az érsek magánkápolnája. 1180-ban tűzvész falta fel az egyházi központ egy részét, és a századforduló táján sikerül csak úgy-ahogy rendbe hozni érseki-királyi összefogással.
1256-ban aztán az egész negyed az érsek tulajdonába kerül.
A Szent Adalbertnek és Szűz Máriának szentelt új székesegyház 1453-ban „állt üzembe”.
Méretei: 54 méter hosszú, 18 méter széles.
Külső díszítőeleme három torony, ezenkívül tucatnyi oltár gazdagította a különféle mellékkápolnák központi helyein.
A XV. század végén állandó gyóntatási szolgálat létesült a székesegyházban.
A mohácsi vész érzékenyen érintette az egyházat is; a prímás elesik, a káptalan évszázadokra Nagyszombatra költözik.
1543-ban az ostrom idején megroggyant a templom, a törökök pedig kirámolják, és dzsámiként „üzemeltetik”.
A XVI. század végén indult visszavételi kísérlet során a székesegyházban tárolt lőpor felrobbant, de csodával határos módon az 1507-ben épült Bakócz-kápolna – amit a majdnem pápává választott érsek számára emeltek – szinte sértetlen maradt.
1761-ben került újra az érsekség kezébe a várnegyed, melynek közepén Mária Terézia emelt új templomot Szent István tiszteletére, barokk stílusban.
Az egykori Szent Adalbert-székesegyház romjai az építkezés közben – annak rendje és módja szerint – fokozatosan eltűntek, ám ez kapóra jön a XIX. század elején Rudnay Sándor érsekéknek arra, hogy 1822-ben letegyék az alapkövét az új, monumentális székesegyháznak.
Rudnay érsek egy, a Várhegyet betakaró épületegyüttes részeként képzelte el az új egyházi központot, a „magyar Siont” – a szemet gyönyörködtető makett ma is megtekinthető a bazilikakincstár bejárati részénél.
Pénz viszont nem állt rendelkezésére, hogy a legfontosabbon kívüli részek is felépüljenek, maradt hát a főszékesegyház, a Sötét-kapu, az Ó-szeminárium és az érseki palota, ami viszont megvalósult.
Az építkezést – aminek várható eredménye felülmúlt minden birodalmi „rémálmot” – féltékeny szemmel és akadályozó tevékenységgel kísérte Bécs.
A kilencedik évre még csak az óegyiptomi stílusú altemplom volt készen, illetve az oldalfalak egy része.
1838-ban még mindig nem voltak készen, amikor az építés vezetőjét, Packh Jánost rejtélyes módon megölték, így került Hild Józsefre a végső formába öntés.
1846-ban már a kereszt is felkerült a kupola tetejére, de ekkor még nem fejeződött be teljesen a legizgalmasabb fázis: Bakócz Tamás sírkápolnáját 1600 számozott darabra szétszedve applikálták be a bazilika belső terébe.
A bazilika felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor, az eseményen Ferenc József is részt vett.
Ő is hallhatta akkor a Liszt Ferenc által az alkalomra komponált és dirigált Esztergomi misét.
1869-ben fejeződött be a templom építése.
A II. világháború csaknem 100 találattal „ajándékozta meg” a templomot, aminek egy kisebb felújítása az ezredforduló után fejeződött be, egy jelentősebb pedig most is zajlik.
Az esztergomi székesegyház - bár építésével és a Bakócz-kápolna kivételével teljesen elpusztította a helyén álló középkori emlékeket - klasszicista szépségével és tekintélyt parancsoló megjelenésével, nappali fényben és esti kivilágítottságában is ámulatba ejti az odalátogatókat.
Az alapkőletétel évfordulójának tiszteletére érdemes a "Bazilika" album közel 450 képe közt felidézni a dicső múltat:
https://bit.ly/az-esztergomi-bazilika
Nagyboldogasszony és Szent Adalbert prímási főszékesegyház (esztergomi bazilika)
épült: 1822–1869
stílus: klasszicista
anyaga: kő, vörös és fehér márvány, vörösréz
védettség: műemlék
tervezte: Kühnel Pál, Packh János, Hild József, Lippert József
tulajdonos: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
tengerszint feletti magasság: 157 m
magasság: 100 m
hossza: 118 m
szélessége: 49 m
Melléklet:
Veduta della cattedrale di Esztergom in costruzione. Disegno a inchiostro di China di Johann Anninger. 1829—1834.Esztergom.
Museo «Bálint Balassa».
