29/09/2026
Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A p***a ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
Kosztolányi Dezső (1885–1936)
Köszönet Hajdu Petrának, aki ezt a verset megosztotta velünk/
Autumn Breakfast
This is what autumn brought. Cool fruits
on a glass dish. Heavy, dark emerald
grapes, a mighty pear with the sheen of jasper,
so many rich, sparkling jewels of hers.
A drop of water rushes from a plump berry
and rolls away like a brilliant.
This is splendour: aloof, serene,
a perfection turned in on itself.
It would be better to live. But beyond, the trees
already beckon to me with their golden hands.
Dezső Kosztolányi (1885–1936)
Thanks to Petra Hajdu, who shared this poem with us.