13/02/2025
Új szellők Máriahalom Biofalu 2024-25
– természetközeli – tudatosodó –egyéni és közös - fizikai teremtés katalizátor / inkubátor irányban
1., Elvonuló Ház
Az önismereti és egyéb tudatosodást segítő csoportok helyszín biztosítása mellett, szeretnénk teret adni, hogy a változásban lévők egyénileg is több módon jöhessenek hozzánk rövidebb – hosszabb időre.
Vagyis az önkéntesek mellett, olyanok is lakhassanak itt, akik magukra, a saját folyamataikra szeretnének koncentrálni és ehhez szükségük van:
-csendre és természet közelségre
-természetben végezhető hasznos és meditatív tevékenységre egyéni és közös alkotásra. pl növények ápolása, természetes anyagokkal való építés területén, Munka közben mindenki figyel magára és a munkára egyaránt, vagyis mind a két területen „jelen”- van – ami oly ritka a mai életünkben. Tehát a beszélgetést, szociális életet máskor gyakoroljuk.
-támogató közösségre - akikkel rendszeresen lehet találkozni és beleérzően kommunikálni arról ami éppen megosztandó a pillanatban. Nem kell semmit eljátszani a többiek előtt.
A fizikai teremtés és közösség (visszatükrözés) igény jó ha mindenkinél megjelenik, de ezek intenzitása lehessen igen eltérő (kevéstől – a sokig és időben is változó)
Alapmegközelítésünk, hogy mivel mindenki számára új az az út amin éppen halad, lépésről-lépésre lehessen alakítani, rugalmasan. Ne kelljen hipotézisek alapján előre ígérni, hanem rendszeresen nézzünk rá a közös folyamatainkra és döntsük el a hogyan-tovább-ot. Tehát utólag elég látnunk, hogy van aki csak néhány órát töltött itt, van aki napokat, más heteket, hónapokat – akár éveket.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az indító látogatás / körbenézés után el lehet dönteni a következő lépést és ha az megtörtént, akkor elég kitalálni a közös következőt.
A részletek:
lakhatsz itt - apartmanban / lakásban vagy sátorban a saját és a hely lehetőségeitől függően vagy bejárhatsz
ehetsz közösben ( ha van közös főzés) vagy elláthatod magad önállóan
A cél az, hogy mindenki megélhesse azt amit és a többieknek is legyen valami jó abban, hogy te is itt vagy!
Mindezekhez rendelkezésre áll:
50hektárnyi terület – 30 éve nem bolygatott csak támogatott Természettel
Az Elvonuló Ház 5-10 apartmanja és néhány külső lakás / kunyhó (ezek most még tároló helyként működnek – de némi munkával fokozatosa visszakaphatják az eredeti funkciójukat – ha ebben az érkezők is cselekvő partnerek)
2., Biofalu, mint új energiás lakóövezet
25 éve álmodtam meg, hogy ilyen szép helyen jó lenne valamilyen különleges lakóövezetet létrehozni.
Az 50 hektáron ültettünk 40.000 fát a domborzat és déli tájolásnak alkalmas jövendő telkek / telekcsoportok elképzelt szempontjainak megfelelően.
Építettünk is több házat / kunyhót természetes anyagokból, kísérleti jelleggel.
A célom az volt, hogy valami újat hozzunk létre, ami a Természetnek és az embereknek is élhető.
Ha jönnek családok, akik másként szeretnének élni / építeni / szervezni mint ahogy ma szokás, akkor el is indulhat ez a folyamat – sok kis lépésben.
Egyelőre az őzek, madarak. Rovarok, vad növények jól érzik magukat ott.
Tehát ha valakik – akár - az Elvonuló Házi tapasztalási lehetőségeken érzik, hogy szeretnének hosszabb távon letelepedni itt, akkor tudhatják, hogy ez a tér várja őket...
3., Magamról
Több mint egy éve nem írtam semmit ide a Biofalu életéről. Nagy átalakulásban vagyok / van a Biofalu is. (Biofalu alatt azokat értem, akik valamilyen formában és valamennyi ideig megosztják velünk a teret.)
A saját átalakulásom lényege: a „szolgáltató” Géza háttérbe szorul és szeret minél több figyelmet fordítani a saját életére /megéléseire.
Ezek egyensúlyozásához kell, hogy többségben legyenek a másokkal kapcsolatos inspiráló élmények - a megfelelés / szolgáltatás helyett. Vagyis házigazda szerep csökkenése és az együttműködés tapasztalás – arányának növekedése történjen. Ehhez az kell, hogy mindenki vállaljon valami részt a közösségi lét feltételeinek biztosításáért, vagyis közösen húzzuk a szekeret :--)
Az elmúlt két évben sokat voltunk itt kevesen (2-3fő) így megtapasztaltam, hogy élvezem, ha a nap nagy részében egyedül játszok. A buborékban élés vonzó. De mostanra erősödik e mellett az igényem, hogy legyenek közös teremtési örömeim is, amilyen mértékben erre alkalmasak vagyunk.
Korábban úgy gondoltam, hogy a Biofalu projekt érdekében rá kell szánnom magam, hogy olyan felelősségeket is vállaljak, amik nem esnek jól. Ehhez tartozott, hogy legyek türelmes azokkal akik még a tudatosodás elején vannak… és inkább én vonuljak félre, ha sok a beszéd és kevés a figyelem, a felelősség… Ma inkább azt gondolom, hogy az újra megerősödő közösség legyen majd az ilyen helyzetekben az én régi helyemben és eddig maradjon az, hogy mindent addig csinálunk míg mind a két oldalnak inspiráló. Megszoktuk, hogy előre megállapodunk, hogy mi meddig tart, így ez a biztonság érzetünk csökken, de a szabadságunk és a magunkért való kiállásunk erősödik :--)
Az utóbbi években lebontottunk több kályhát és még nem építettem újakat, így jellemzően akkor tudsz jönni, ha már nincs szükséged külön fűtésre. 1-2 olyan apartmanunk, lakásunk van, amiben kályhát lehet használni – így ezeket rövidebb időre érkezőknek tartjuk fent.
Tudom, hogy ez a szöveg eléggé szűkszavú, nehezen értelmezhető, de az első látogatásodnál kiderül az értelme és ahogy körbesétálsz érezni fogod, hogy inspiráló-e vagy sem.
Látogatni szinte bármikor lehet, előző napi egyeztetéssel.
Az utóbbi években az vált be, hogy mindenki maga fedezi fel a helyet és ha van kérdése / reakciója / javaslata a hogyan-tovább-ra, akkor beszélgetünk egy kicsit.
Viszontlátásra :--)
Géza
30-9428670
ui. a megosztásokat köszönjük, hátha úgy több helyre eljut a lehetőség...
ui.2
Akik idáig elolvasták – egy kis mögénézés
Azért nem írtam egy évig semmit ide, mert megijedtem a nagy változásokon, amik történtek itt körülöttem (3 évig itt volt 5-6 önkéntes, akikkel sokat változtunk együtt és a Hely is és hirtelen egymás után elmentek….) és bennem ( féltem, hogy most mi lesz és izgatottan vártam, hogy mi fog történni)
Minden felborult és az első riadalom után – szándék nélkül – elkezdtem úgy élni itt, ahogy élnék, ha egyedül lennék…
Számomra megdöbbentő dolgokat csináltam. Utólag úgy látom, hogy nem az volt igazán megdöbbentő amit tettem, hanem az hogy mennyire jól esett, felszabadított – a kételkedéseim és bizonytalanságaim mellett.
Nem tudtam, hogy ez most csak egy fellángolás vagy mi…, fenntartható vagy sem, büntetlenül lehet-e így élni .
Egy év után hiszem el, hogy igen, ez az én utam és a világ nem dőlt össze ettől, én pedig boldognak kezdtem érezni magam.
Kívülről csak a káosz látszik. Minduntalan folyamatban lévő projektekbe ütközik az ember…
Felfordulás van.
Idővel elkezdtem magyarázni magamnak, hogy nálam ezek szerint a változás, a radikális önfelvállalás ezzel jár.
Mivel minden nap rengeteg sikerélményem is lett az aggódások mellett, elfogadtam, hogy a hitelesség, útkeresés és a felszíni rendetlenség nálam kéz-a-kézben jár.
Bátorságot adott, hogy a szakmai újítások - az eddigi lépéseimhez képest jelentőset ugrottak. A logikus kis lépések után, időnként ugrásokat, az agyi megoldások helyett / mellett intuiciós szökelések. Ezeket megélni gyönyörűség még akkor is ha valaki rájuk néz - vagy nem érti, vagy nagyon egyszerűnek tűnik, illetve tudom és remélem, hogy holnap már elavultnak látom az új szemszögéből. Vagyis megélem azt, hogy nem az eredmény a fontos, hanem a megélés ajándéka...
Igaza van a szüleimnek, hogy „ ha elkezdesz valamit, akkor fejezd is be!” és nekem is, hogy ahogy én huzalozva vagyok, ez az út a hiteles és felszabadító. Párhuzamos kísérletek – megakadások és szárnyalások – az idő nem lineáris hirtelen.
Ha szakember látna, bizonyára ADHD /Asperger/ Autista spektrum szavak jutnának az eszébe. Én nem tudom mi ez, de nekem jó és nagyon hatékony. Számomra hihetetlen sebességgel évülnek el a tegnap felfedezései és jönnek bátrabbak, és ezek lelkesítőek, ha nem kezdek el aggódni, hogy elfogynak a megérzések.
Ez az egy év az önelfogadás és önszeretet megszületésének, újjászületésének éve.
Azért írtam meg ezt az egész posztot, hogy azon kevesek, akiket inspirálhat ez, akik valami közösséget éreznek ezzel az iránnyal – megjelenhessenek és együtt is tehessünk magunkért és a Világ változásáért…
Segítő környezetet találjanak a saját útjuk keresése, forradalmaik során.
Ezért jutott eszembe az inkubátor szó – amit a kezdő vállalkozások támogatására is használtak néhány évtizeddel ezelőtt.
Egy hely ami bátorít a felelősséget felvállaló, tudatosabb önteremtésre, a félelmeinkkel való szembenézésére, megélésre, elfogadásra. Azoknak akik a világot úgy akarják megmenteni, hogy saját magukat mentik, ébresztik fel – akár megfogalmazzák ezt így, akár csak az inspiráción keresztül érzik.
:--)
