19/12/2025
Székelykapu Vendégház meséje – Előfejezet
A Mátra alján, egy kicsiny falu szélén, ott lakik az én öreg néném. Régi zsindelyes házban, a fenyvesek árnyékában, ahol a köd reggelente meséket suttog, s az éjjeli csillagfény ezüstben fürdeti a hegyoldalt.
De nem akárhol ám! Mátrafüreden, a hegyek szívében, ott, ahol a levegő friss, mint a harmat, s a madarak éneke úgy csilingel, mint egy régi mese dallama.
Ott nyílik a Székelykapu Vendégház.
Széles, faragott kapuja mintha egy másik világba nyílna: mesék földjére, ahol a fák beszélnek, s az ösvények történeteket rejtenek. Ha belépsz rajta, nemcsak a vendégház udvarába érkezel – hanem egy kis csodába, ahol az idő is megpihen egy pillanatra.
Az öreg néne ott üldögél a kapu mellett, egy fonott karosszékben. Melléje kuporodik néha egy szelíd őzike is, ki régóta ott él a falu szélén, s jól ismeri már a vendégek szívének neszét.
– Gyere csak közelebb, kedves – mondja az öreg néne mosolyogva –, hadd meséljek neked a hegyről, az erdőről, a nyugalomról… és erről a különös kapuról, amelyen át beléptél. Mert aki ezen a székelykapun átlép, az nemcsak megpihen – hanem hazatalál egy kicsit.
Így kezdődik a mese – egy öreg néne hangján, egy hegy ölelésében, egy nyitott kapu mögött, a Székelykapu Vendégházban, a Mátra szívében, Mátrafüreden.
