13/06/2026
Van egy kis üreg a homokkőfalba vésve Szentkúton. Még a remetebarlangok előtt.
Többnyire fel sem tűnik… de akinek eddig mutattam, mire képes ez a kis üreg… többé nem sétált el mellette.
Emlékszem, mikor először kipróbáltam, hogy is “működik”.
Azt hittem érdekes lesz, de arra nem számítottam, hogy szinte beleszédülök. És azt sem gondoltam, hogy másokra is ilyen hatással lehet.
Pedig a falba vésett kis lyukakból gondolhattam volna, hogy oda valamiféle bot lehetett befeszítve egykor. És valószínűleg jó okkal tették azt oda. Talán éppen hogy meg tudja magát tartani az ember, ha eljutna arra pontra…
Többször fölmerült bennem a kérdés: vajon mit élhettek át ott, ami szükségessé t***e ezt? Mit érezhettek és érzékelhettek? És vajon ugyanazt érzem-e én is évszázadokkal később.
Lehet, hogy ez nem is az a hely, amit egyszerűen csak látni kell. Talán nem is az, amiről elég elolvasni néhány érdekességet.Inkább olyan helynek érzem, amely képes elindítani bennünk valamit. Egy kérdést. Egy felismerést. Vagy éppen egy olyan belső erőt, amelyről már azt hittük, hogy elveszett.
Vajon hány ember érkezett ide erőt keresve Szent László korától napjainkig?
És hányan távoztak úgy, hogy valamit valóban magukkal vittek innen?
Érzem, hogy nem véletlenül foglalkoztat most ez a kérdés és okkal hív magához ez a hely. A források, a patakmeder, ahol hajdanvolt méltóságok is járhattak, a barlangszentélyek.
És talán ezért döntöttem úgy, hogy Szent László ünnepéhez kapcsolódva idén másokkal is megosztom ezt az utat.
Arra gondoltam, hogy most, június 27-én egy egész délutánt ennek szentelhetnénk.
Nem csak a történeteknek, mondáknak… engem mindig az érdekelt, ami mögöttük van. Amit nem lehet csak utánajárással megismerni, mert kell hozzá az ember… aki újra elindul a tapasztalás útján, mint a legkisebb királyfi… és a saját próbái révén végül valami más minőségbe ér.
Mi lenne, ha most így lépnénk Szent László nyomába… úgy, hogy közben az érzékeléseink minden csatornáját megnyitjuk?
Nem csak Szentkúton. Folytatnánk itthon, a majorban, ahol asztalhoz ülnénk.
Nem egy gyors vacsorára. Hanem egy valódi lakomára, hogy ne csak a szellemünk ünnepeljen.
És legyen mindez méltó az ünnephez, házi húslevessel, ropogós sültekkel, gyümölcsökkel és süteménnyel.
Az estét pedig a Hármaskereszt tövében, a Szent Korona kövei között zárhatnánk, a lemenő nap aranyfényében.
Június 27-én erre hívlak benneteket. Nem egy programra. Egy olyan élményre, amelyet át kell élni.
A létszámot szándékosan kicsire tervezem. A részvételi díj 15 000 Ft, amely a programot és a királyi lakomát is magában foglalja.
Ha szívesen velünk tartanál ezen az úton, írj üzenetet.
