Faluhely major, Mátranovák

21/09/2026

Fénybojtár

10/09/2026

Talán ebből a pár képkockából átjön az a különleges világ, ami körülveszi a Faluhely majort.
Szeptemberben már csak 2 szabad helyünk maradt:
- 22-24 között és 24-26 között.

Részlet a Poggyász c. műsorból:

Középkori vár, gyógyvíz, vidéki major és egy különleges mofetta, ah...

05/09/2026

Nem csak a szarvas bőg

Lassan megtelnek a vendégházak aktuális hirdetései a szarvasbőgéssel. És valóban: van benne valami olyan ősi erő, ami – közelről hallgatva – visszakapcsol az eredendő természeti rendbe. És ez a kapcsolódás ma nagyon kellene.

Nekem azonban van egy egészen másféle „extra programom”. Ha hozzánk jöttök, talán azt is hallhatjátok, ahogy én bőgök. A szarvasok miatt is. És amiatt, ahová jutottunk.

Mert ez az év számomra a természet halálának az első éve. És még nem írhatom le azt sem, hogy „volt”. Mert még van. A szarvasok pedig ennek furcsa módon szerves részei a majorban: áttörve minden határt és kerítést, napról napra pusztítják, törik, tépik a növényvilágból azt, ami az utolsó erejével küzd az életéért.

Nagy téma, hogy miért van ez így. De egy dolgot biztosan látok: ez nem egy természetes folyamat. Az ember keze van benne. Piaci kényszer és piaci lehetőség. És valakinek meg kell fizetnie az árát. Végül mindig az élővilág fizeti. Tehát mi.

Évek óta foglalkozom természetterápiával, aminek számomra a lényege a kapcsolódás. Odafigyelni egy növényre, egy állatra, egy tájra úgy, mintha régen látott és szeretett barát lenne. Jelen lenni benne. Kapcsolódni hozzá. Elképesztően felszabadító ereje van.

De már nincs gyomrom azt írni: gyere, töltődj fel a természetben.

Nincs pofám hozzá. Mert látom azt is, amit soha nem jó látni. A halált. A pusztulást. A felmorzsolódást.

És ezt nem tudom azzal elintézni, hogy „nézd pozitívan”. Hogy majd lesz hely az új életnek. Mert ami történik, nem pusztán a természet örök körforgása. Hosszú folyamatok eredménye, amelyekben az embernek nagyon is komoly szerepe van.

Szóval most mást mondok.

Gyere el és ölelj meg egy fát. Súgd neki, hogy: „én még melletted állok”. Simogasd meg, adj neki valamit magadból. Kérdezd meg tőle – és közben magadtól is:

Mit tehetnék érted?

És tedd meg.

Én is ezt teszem.

De ez kevés.

És talán éppen ezért lenne jó most nem csak a szarvasbőgést meghallani, hanem azt is megkérdezni magunktól:

mi az, amit még meg tudunk tenni azért a világért, amelyben élni szeretnénk?

30/08/2026

🍂 Szeptemberben még van néhány szabad éjszakánk.

Ha a videóban látott világot szívesen megtapasztalnátok személyesen is, most három időpont közül választhattok:

Szeptember 7–9.
Szeptember 22–24.
Szeptember 24–26.

2 fő részére, 2 éjszakára:

🥂 villásreggelik
🍽️ háromfogásos vacsorák
🛁 dézsahasználat
🌿 bő két nap a Faluhely major világában

114 000 Ft helyett most 80 000 Ft / 2 fő.

Három szeptemberi lehetőség arra, hogy egy kicsit kiszakadjatok a megszokott világból. Mert ez valami egészen más lesz...

25/08/2026

Két nap ősszel, amikor egy kicsit megáll a világ 🍂

Szeptember elején még nem akar igazán véget érni a nyár, de a majorban már érezni lehet az ősz első leheletét.

A reggelek frissebbek, a fények lágyabbak, este hamarabb költözik csend a fák közé. Ilyenkor talán még könnyebb két napra kiszakadni a mindennapokból.

Szeptember 7–9. között most három szobánk is elérhető:

🍂 Ősz
❄️ Tél
🌱 Tavasz

Két éjszaka, hétfőtől szerdáig, ezúttal egy kicsit még többel:

– két reggel villásreggeli
– két háromfogásos vacsora
– két éjszaka a Faluhely Majorban
- meleg dézsafürdő

114.000 Ft helyett most 80.000 Ft-ért, egy vagy 2 fő számára.

Ha van kedvetek egy szeptemberi kis elvonuláshoz, amikor még jó idő van, de már ott van a levegőben valami az őszből, ezt a két napot most érdemes lehet elcsípni.

🍂 Szeptember 7–9. | 2 éjszaka | 3 szabad szoba

A részletekért írjatok üzenetet, vagy keressetek bennünket a szokásos elérhetőségeinken.

23/08/2026

Világnak koldusa

Fáradtan botladozik köröttünk a SZERETET,
keresi helyét, de mindenütt üres szíveket
talál, hiába kopogtat ajtókon újra és újra,
csarnokok ajtaján dobogtat elfagyott ujja,
pedig hely lenne itt, lenne de még mennyi!
Ki ajtót nyisson… abból kéne többnek lenni!
Befagyott pocsolyákban nézi homályos tükrét,
hiábavalón telve kínzó már az öröklét!

Milyen kár Istenem, hogy láthatatlan,
még azt is észreveszik, ki láb alatt van…
de őt, a legnagyobbat, őt nem látja senki,
a lét nem elég, valakinek észre is kell venni!
De szilánkok takarják most el a szemeket,
kiüresedett tekintetek bámulják a szemetet,
unottan, hisz nem érdekel senkit semmi…
„Fölkeljek? Lehet kéne már valamit enni.”

Nem lehet könnyű ma szeretetnek lenni,
folyton menni, újabb gyerekeket keresni,
akik maguk közt valamicske helyet adnak,
tartják a reményt, mint fényre nyíló ablak.
Néha én is, van, hogy neki ajtómat kitárom,
csak ne félteném annyira gyúlékony világom!
Ha a szeretet odabenn igazán lángot fogna,
nem lennék soha többé félelemnek foglya.

Nem félteném többé embertől a világot,
kik még vakok, ők is látnák azt a lángot!
Beléjük kapna a szeretet, sőt beléjük égne,
felolvadna fagyott lelkük, kijutna a fényre!
Az ajtókról a láncok, maguktól leesnének,
és szeret***el a terek mind megtelnének!

Bárcsak ócska szavaim… elég erőt adnának…
és a szeretet nem lenne többé koldusa e világnak.

Földi Ádám

22/08/2026

A pofátlanság határa

Ma délután háromkor szembesülnöm kellett az emberi kíváncsiság határtalanságával. A major kapui be voltak csukva. Nem kulcsra zárva, de egyértelműen jelezve, hogy nem várunk vendéget.

Ennek ellenére két ember egyszerűen bejött.

Nem telefonáltak, nem kiabáltak. Nem szóltak az udvaron, pedig az autóm ott állt a házam előtt, és a házam is ott van közvetlenül a vendégház mellett. A telefonszámunk mindenhol nyilvános, a kapunál is ki van írva, az ajtónál is. Az interneten egyetlen kereséssel előjön.

A vendégház első ajtaja is zárva volt. Ehelyett bementek a vendégházba annak oldalsó ajtaján, majd végigjárták a vendégszobákat. Olyan szobákat, amelyekben bárki lehetett volna, aki éppen bent pihen. De ezúttal csak takarítás előtt álltak. Gondolom fényképezgettek is, hiszen miért is ne. Talán még Google értékelést is írnak majd… nem az első ilyen lenne.

A szórólapomat magukkal vitték az egyik szobából, hiszen nyilván nekik volt odakészítve.

Később édesapám találkozott velük, amikor éppen távoztak. Azt mondták neki, hogy régóta készültek ide, most erre jártak, és beugrottak szétnézni, mert úgy látták az interneten, hogy nálunk mindig telt ház van. Édesapám pedig jóhiszeműen azt hitte, hogy én fogadtam őket, hiszen nyilván tőlem kaptak szórólapot is.

Nem.

És számomra itt van az egésznek a lényege.

Mégis hogyan képzeljük ezt?

Mikor lett természetes az, hogy ha valamit szeretnénk, akkor egyszerűen bemegyünk bárhová és elvesszük, ami kell? Hogy ha egy kapu csukva van, azt nem jelzésnek, hanem akadálynak tekintjük, amit meg kell kerülni? Hogy egy másik ember terébe úgy lépünk be, mintha az teljesen természetes lenne?!

Nem azzal van bajom, hogy valaki szeretné megnézni a majort.

Azzal van bajom, amikor valaki a saját kíváncsiságát fontosabbnak gondolja a másik ember határainál.

Egy telefonhívás. Egy „Jó napot kívánok, itt vagyunk a kapuban, bejöhetünk?” Ennyi lett volna.

Szerintem vannak dolgok, amiket nem kell külön elmagyarázni. A tisztelet, a másik ember terének tisztelete és az, hogy engedély nélkül nem megyünk be valahová, ezek nem különleges szabályok. Ezek alapvetések.

És igen: én ezt nem tudom elfogadni.

Nem szeretném, hogy ilyen módon hozzánk érkező ember később vendégként, látogatóként vagy bármilyen más szándékkal visszatérjen. Az ilyennek semmi keresnivalója a major világában!

Mindennek van határa!

13/08/2026

Valahol a nappal és az éjszaka között. A fény és az árnyék között.
A fent és a lent között.

Tegnap este mi is ott álltunk.

A lemenő nap fénye kirajzolta a formákat. Láthatóvá t***e a testeket, a mozdulatokat, a körvonalakat.

De van egy másik fény is. Ez nem kívülről érkezik, és amit nem lehet egyszerűen lefényképezni.

A tekintetekből árad. Egy-egy érintésből. Egy halk sóhajból.
Egy kimondott, meleg szóból. Abból, ahogy valaki egy pillanattal tovább marad melletted.

Ezt a fényt talán éppen az együttlét rajzolja ki. Mert vannak dolgok, amelyek csak akkor válnak láthatóvá, amikor egymás felé fordulunk.

Tegnap este aztán elindultunk lefelé. A napfény lassan eltűnt mögöttünk, a formák beleolvadtak a sötétbe.

Az ég tele volt hullócsillagokkal. De egy idő után már nem is az eget figyeltem, hanem a csodálkozó hangokat. Azt, ahogy egy-egy újabb hullócsillagnál egyszerre örült fel mindenki.

Egy apró csoda, amit mindannyian ugyanabban a pillanatban láttunk.

Nem csak az ég fénylik ilyenkor.
Valami bennünk is.

09/08/2026

Várj❗👇

Van egy történet, amit nem érdemes egy helyben ülve végighallgatni. Végig kell élni, végig kell járni.

Évek óta ott van a majorban egy különös út. Szent Koronánk szellemisége versfüzéren át szólal meg, a major terének pontjain, mígnem összeáll egy nagyobb történet, amely valahogy mindig továbbvezet az előzőnél. Út, a "teljesség felé".

Ebből egyszer egy még soha elő nem adott színmű született, zenével együtt.

Most pedig arra gondoltunk: mi lenne, ha nem előadnánk, hanem együtt járnánk végig? Három felvonásban, mégis inkább szertartásként.

Augusztus 20-án elindulunk. 🌅

Három este alatt bejárjuk a Szent Korona szentjeinek útját, végigmegyünk az ember életének nagy állomásain, majd a visszaúton egy egészen más történet bontakozik ki előttünk: az emberiség története.

Lesz benne vers, zene, csend és a major éjszakai útjai. 🌠

És ott leszünk benne mi is. Nem szereplőként, hanem felfedezőként: egy-egy versszakot felolvasva, együtt nyitva ki az út újabb állomásait.

Talán éppen ettől lesz más, mint egy előadás. Nem tudjuk előre, milyen lesz, amikor a végére érünk... de csak a miénk lesz.

És azt tudjuk, hogy augusztus 20-án, este elindulunk.

Szeretnénk ezt az utat most azokkal is megosztani, akik még soha nem jártak nálunk – és azokkal is, akik már ismerik ezt a helyet, és tudják, milyen érzés itt lenni. Akiknek hiányzik a völgy, az esti fények, a csend, a régi utak hangulata. Akik most szívesen visszajönnének, hogy újra átéljék.

👉 Ezért az ünnepre most mi is szeretnénk adni valamit.

✨Három éjszaka a majorban, két éjszaka áráért.✨

A harmadik éjszaka a mi felajánlásunk hozzá.

Négy nap itt, három este egy különös úton, és egy történet, amelyet nem kívülről nézünk végig, hanem együtt járunk be.

Augusztus 20–23. Faluhely Major 🌿

Ki ha nem Te❓ Mikor, ha nem most⁉️