Leülök a lócára a vendégház erkélyén egy pohár mátrai borral a kezemben és magamba szívom a házhoz tartozó hatalmas vadvirágos rét, a közvetlenül mögötte elhelyezkedő tölgyerdő és az erdő mögött emelkedő bércek nyugodt látványát. A réten lovak és birkák legelésznek. Az élménydús kirándulás után jól esik a pihenés. Az erkélyről szemlélt naplementét követően a fás kosárral a kezemben leballagok és a
nagyobb hasábok mellé egy kis gyújtóst is aprítok. A konyhában már ínycsiklandó illatok jelzik, hogy készül a vacsora mialatt meggyújtom a tüzet a kandallóban. Figyelem, ahogy a gyújtós szépen pattogásba kezd, majd a tűz lángjai nyaldosni kezdik a bükkfa hasábokat. A látszó fa födém, az egyszerű, de igényes és természetes anyagokat használó berendezés, a ház különleges, újszerű illata mind-mind hihetetlen nyugalmat árasztanak. A vacsora után kényelmesen elhelyezkedünk a kandalló előtti kanapén. Végre van időnk egymásra, nyugodtan megvitathatjuk az élet nagy dolgait. Az éjszakába nyúló beszélgetés után azzal a megnyugtató gondolattal térünk nyugovóra, hogy a város zaja helyett holnap is a madarak csiripelése fog ébreszteni, és holnap is vár minket a Mátra annak minden örömével. Számomra ez a hegyvidéki harmónia.
