22/05/2026
Egy hete próbálom megírni ezt a posztot.
Ez már sokadik nekifutás, mert sehogy sem találom a megfelelő szavakat.
Cirka 12 éve sétált be az életünkbe. Olyan magabiztossággal érkezett, hogy nem nagyon volt kérdés számunkra sem: megérkezett ,idetartozik.
Többször elhangzott tőlünk is, tőletek is, hogy ő azért nem átlagos. Küldetése van. Valami fontos oka annak, hogy itt van velünk, hogy teszi ,amit tennie kell.
Kirándul, látogat, támogat, szórakoztat, pózol.
A szokványos kutyás dolgok teljesen hidegen hagyták. Nem lehetet lekenyerezni egy juti falattal, nem is értette ha labdát dobáltak neki, eszében sem volt parancsszavakra figyelni- úgyis jobban tudta mindenkinél.
Nemes eleganciával és felsőbbrendűséggel uralta a teret, miközben a legbájosabb házigazda volt.
A " kiválasztottak " asztala alá feküdt az étteremben, a szobájuk előtt ( vagy a szobájukban ) aludt, hazahozta az eltévedt vendégeket, néha beugrott az iskolába meg az oviba , illetve az összes vendéglátóhelyre, ami útjába került, az összes esküvői fotón a menyasszony mellett volt a helye....
Mindenkinek van legalább egy közös története a legkülönlegesebb kutyával.
A legenda, Aranka múlt kedden átment a szivárványon és már az égi turistákat terelgeti.
Ari drága! Köszönjük, hogy minket válaszoltál és bearankáztad annyi ember életét!
Biztosak vagyunk benne, hogy egy szép napon visszatérsz és folytatod ott, ahol most abbahagytad.
Mi pedig mostantól várjuk, hogy egy loncsos kis kóbor kutya besétáljon a kertbe , elheverjen a hempergő párnáin, egy kicsit leereszkedően végignézzen rajtunk, majd a világ legtermészetesebb módján nyújtózzon egyet, jelezve, hogy megérkezett.
