03/04/2026
VERS – ELSŐ KÖZLÉS
Lutter Imre
Törött ország
Akkor ránk ordítottak: dobroje útra!
És mintha értettük volna,
haptákba vágtuk magunkat,
hátrahagyva a puha ágyat,
tiszta lepedőt, s az álmaink.
Pedig nem értettük a szavakat,
ahogyan alig emlékszünk már
az otthon melegére. Hogyan
szűrődik be a béke az ablakon át
reggelente a fehér szobába.
Örökké éberen vagyunk,
mégis tompultan bámulunk
a lábunk elé, leszegett fejjel.
Állunk a fal mellett, mint akit
kivégezni hoztak ide.
Nem nézünk a másikra,
és rettegünk minden szótól,
mert mindenki csak rosszat szól jól.
Mint a betonba fúródott lövedék,
úgy repeszti szét az idő
életünket. Koszos ujjunk, Isten
kezén a mutatóujj, testünk
düledező rom csupán.
Az utcaport felverik a menetelő katonák.
Elesetteken át lépdel a sereg.
A boltban megrohad a hús, a tej.
A sivító zajban mindenki süket,
s az éhségtől fordul ki a gyomor.
Mindenütt leszegett fej
kísér a lukacsos járdán.
Hol bukdácsolsz, igazság?
Mikor sántult le a férfi,
rekedt meg az anyaösztön,
szakadt ki a nyelv,
s lett fogak helyett téveszmék foglya?
Nem emlékszünk a kézfogásra,
ahogy súrlódik a bőr
két tenyér között.
Bár érdesebb,
mégsem tapad segítségre,
csak tiszteleg.
Kevés szavú a csend,
de egyszer hangot kap,
s a szerelem szabadságát követeli
tányérsapkás rend helyett.
Hagyd le az árnyékod.
Ébredj, lármázd a hajnalt,
te szegény, te árva,
szólj egy szót, egy mondatot,
te századok óta áldásra váró,
te végletekig megalázott,
lenézett és meggyötört,
te mindhiába,
te megtört,
szanaszét tört Magyar.
*
DR. LUTTER IMRE Bánffy Miklós-díjas költő, szerkesztő, előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, 2026. március 15-e alkalmából József Attila-díjban részesült: https://www.facebook.com/photo/?fbid=1539521708174183&set=a.504520725007625
Fotó: Lutter Imre portréja
(Szerk.: Hajnal Éva)
