25/02/2026
Mindenkinek, aki valaha is rácsodálkozott a gesztenyefánkra!
Sajnos szeretett gesztenyefánk az évek során egyre rosszabb állapotba került. A múlt nyáron egy vihar alkalmával egy hatalmas ága le is tört és a teraszra zuhant. Mivel a felkért szakértő azt állapította meg, hogy a fa menthetetlenül kiszáradt, úgy döntöttünk, hogy kivágatjuk, még mielőtt nagyobb károkat okozna az épületben, vagy az utcán parkoló autókban.
Aki volt már nálunk, az el tudja képzelni, hogy ez nem lehetett egy egyszerű dolog, mivel a fa az első emelet szintjén állt és a házunk magasságát is meghaladta. Nem volt más mód a kivágására, mint egy nagyon magas kosaras daruból fokozatosan lefűrészelni. Erre tavaly decemberben, egy hideg, ködös napon került sor. Az egész művelet több, mint nyolc óráig tartott. A fa belseje szinte teljesen el volt korhadva. A korhadt belsejéből favágás közben egy denevér repült ki. Remélem, sikerült új otthonra találnia.:)
Amikor eltűnt a gesztenyefa, nagy űrt hagyott maga után, nemcsak a teraszunkon, de az egész utcában. Még kiszáradt állapotában is fenséges volt. Mindenképpen terveztük, hogy ültetünk a helyére egy másik fát, előbb azonban a gesztenyefa tuskóját is el kellett tüntetni, mert csak a helyére lehetett az új fát ültetni. Ez sem volt egyszerű dolog, mert a tuskómaró gépet is csak daruval lehetett beemelni a teraszra, de végül ez is megvolt, sikerült a tönköt elég mélyen szétaprítani.
Már csak az új fa ültetése volt hátra. Tájépítésszel konzultálva, végül egy 'Szeleste' ezüst hárs (Tilia tomentosa 'Szeleste') mellett döntöttünk, a felfelé törő ágai, a viszonylag gyors növekedése, a rendkívüli hőség- és szárazságtűrő képessége, valamint az őshonos jellege miatt.
Ma ültettük el, remélem, hogy szép nagyra nő majd.
