14/05/2026
„Elfogultak vagyunk… mert ezt a fát mi nem csak képeken látjuk. Többen közülünk nap mint nap elhaladunk mellette, amikor reggel munkába érkezünk. Ott áll a Bükk szívében már 250–300 éve, csendben figyelve generációk életét, erdők születését és eltűnését." Bükki Csillagda
Szavazzunk az Év Fája versenyen a Szarvas-kúti rét öreg bükkfájára, amely a Bükki Csillagda közelében, Répáshuta és Bükkszentkereszt között áll, és már bekerült az Év Fája verseny döntőjébe. 💕
A Szarvas-kúti rét öreg bükkfája (Bükkszentkereszt)
A Bükk-hegység szívében, Répáshuta és Bükkszentkereszt között félúton, a Szarvas-kúti rét szélén áll egy hatalmas, idős bükkfa. Kora 250-300 évre tehető. Már akkor itt volt, amikor a környéket még összefüggő, háborítatlan erdők borították.
Ez a fa nemcsak egy öreg példány a sok közül. Élő tanúja annak, hogyan alakította át az ember a tájat az elmúlt évszázadok során. Látta, amikor az ide érkező telepesek üveghutákat alapítottak, és az erdők fáját az üveggyártás szolgálatába állították - innen ered a közeli Répáshuta és Bükkszentkereszt (eredetileg Újhuta) neve is. A vidék
másik meghatározó mestersége a mészégetés volt: a környező völgyekben ma is felfedezhetők a hajdani boksák nyomai, és a közeli Mészégetők völgye is őrzi ennek emlékét. A telepesek az erdő egy részét jószágaik számára
legelővé alakították - így jöttek létre a ma is látható hegyi rétek. Az így átalakított táj a későbbi évszázadokban tovább formálódott. A 19-20. században egyre intenzívebbé vált a fakitermelés, és az erdők nagy részét kivágták, majd újratelepítették. Ma a környéken sok helyen fiatal, egykorú állományok nőnek. Ha azonban megállunk ennél az öreg bükkfánál, közvetlen közelében még láthatunk egy apró, megkímélt erdőfoltot, amelynek ő maga is része: száz-kétszáz éves bükkökkel, amelyek még egy természetesebb erdő képét idézik.
Egy ilyen erdő egészen más világ. Mindig egyszerre fiatal és öreg: sarjadnak benne csemeték, nőnek sudár fák, és ott állnak a matuzsálemek is. A kidőlt törzsek nem tűnnek el, hanem lassan lebomlanak, és holtfaként is gazdagítják az erdő élővilágát. Az általunk jelölt bükkfa ebből a világból hoz egy darabot. Túlélte a táj átalakulásának minden korszakát: az üveggyártást, a mészégetést, a legeltetést, a fakitermelést. Ma a Bükki Nemzeti Park területén áll,
amelyet ötven éve hoztak létre éppen azért, hogy az ilyen értékeket megőrizzék.
Mégis, aki körülnéz, láthatja, hogy a természetes erdők ma is ritkák, és különösen értékesek. Ez a fa ezért számunkra nemcsak egy múltbeli emlék, hanem egyfajta iránytű is: megmutatja, milyen volt ez a táj, és milyen lehetne újra. A Szarvas-kúti réten állva az ember egyszerre érzi a múlt súlyát és a jövő lehetőségét. Ez a bükkfa csendben emlékeztet arra, hogy az erdő nem pusztán nyersanyagként kiaknázandó erőforrás, hanem megőrzendő, természetes örökség.
Azt szeretnénk, ha minél többen megismernék ezt a fát, és rajta keresztül azt a világot, amelyet képvisel. Mert ha értjük, mit vesztettünk, talán könnyebb lesz megőrizni azt, ami még megmaradt.
