30/08/2026
Még egy utolsó hajrá és ezzel lassan véget ér egy újabb nyári szezon… ❤️
Furcsa érzés ilyenkor visszanézni az elmúlt hónapokra. Amikor benne vagyunk, nincs idő megállni és végiggondolni semmit. Csak azt látjuk, mi a következő feladat, ki érkezik, ki indul, mit kell még megoldani, hova kell rohanni. Aztán egyszer csak elcsendesedik minden, és akkor kezdjük igazán felfogni, mennyi minden történt velünk egyetlen nyár alatt.
Kívülről talán csak egy újabb balatoni szezon. Nekünk viszont rengeteg munka, rohanás, idegeskedés, váratlan helyzet, kevés alvás, néha teljes káosz… de közben rengeteg nevetés, közös pillanat és olyan emlék is, amit valószínűleg még nagyon sokáig emlegetni fogunk. ❤️
És ilyenkor érzem igazán, hogy ezt soha nem csak mi csináljuk.
Barbi és a lányok… nektek tényleg nem tudom eléggé megköszönni ezt a nyarat. ❤️
Voltak napok, amikor én sem tudtam, hogyan fogunk mindennel időben végezni. Amikor egyik apartmanból mentetek a másikba, amikor minden egyszerre történt, és amikor már tényleg azt gondoltam, hogy ennyi egyszerűen nem fér bele egy napba. Ti mégis mentetek tovább.
Sokszor erőtökön felül teljesít***etek, és a legnagyobb őrület közepén is tudtam, hogy számíthatok rátok. Ez pedig nekem többet jelentett, mint amennyit valószínűleg a szezon közben el tudtam mondani.
Köszönöm a munkátokat, a kitartásotokat, a rugalmasságotokat és legfőképpen azt, hogy mellettünk álltatok akkor is, amikor nagyon nehéz volt. ❤️ Nem természetes, hogy az embernek ilyen csapat van mellette, és én ezt egyetlen pillanatig sem veszem természetesnek. Nagyon-nagyon hálás vagyok nektek.
És köszönöm a barátainknak is. ❤️
Azoknak, akik egész nyáron úgy szerettek minket, hogy közben alig lehetett minket látni. Akik meghallgatták a századik történetet is, akik segít***ek, amikor kellett, akik türelmesen viselték, hogy nálunk egy egyszerű program megszervezése is kisebb hadművelet volt. 😅 Akik nem sértődtek meg egy elfelejtett visszahíváson, egy lemondott találkozón, vagy azon, hogy néha egyszerűen csak elfogyott belőlünk az energia.
Köszönöm, hogy akkor is ott voltatok. ❤️
És végül egy kicsit büszke vagyok magunkra is. Szivire, magamra és a két csajunkra. ❤️ Mert ez a nyár valójában nekünk négyünknek is egy közös nagy menet minden évben.
A lányok úgy nőnek fel, hogy a nyár nekik nemcsak strandot és fagyit jelent, hanem azt is, hogy anya és apa dolgozik, telefonál, szervez, rohan, ideges… és sokszor ők is velünk együtt alkalmazkodnak ehhez az egész őrülethez. Mégis együtt voltunk, együtt csináltuk végig, és a sok munka között valahogy sikerült megint egy csomó szép közös pillanatot is eltennünk magunknak. ❤️
Talán ez az, amit minden szezon végén újra megtanulok: egyedül semmit nem érne az egész.
Lehet bármennyi vendég, bármennyi foglalás és bármennyi siker, a végén mégis azok az emberek számítanak, akik ott vannak mellettünk, amikor éppen minden egyszerre szakad a nyakunkba.
Úgyhogy most, amikor végre egy kicsit csendesebb lesz minden, szeretném kimondani azt, amire nyáron sokszor nem maradt idő:
Köszönöm. Szívből. ❤️
Köszönöm mindenkinek, aki dolgozott velünk.
Aki segített nekünk.
Aki mellettünk állt.
Aki türelmes volt velünk.
Aki levett valamit a vállunkról.
És annak is, aki egyszerűen csak ott volt, amikor szükségünk volt rá.
Nagyon szerencsésnek érzem magunkat, hogy ennyi jó ember vesz körül bennünket. ❤️
Egy újabb nyár. Egy újabb őrült szezon.
És megint együtt végigcsináltuk. ❤️
Most pedig jöhet egy kis pihenés…
…Barbara, te azért ne rendezkedj be túlságosan. 😂
Mindjárt kezdődik a brutális teniszszezonunk. 🎾😂❤️
