09/08/2026
MEMORIES
8 éve és három hónapja ugyanennél az asztalnál ültem, ugyanilyen bátortalanul nyitottam ki a laptopomat, és kértem ki a menetes vizemet, mint most, 30 perccel ezelőtt.
Körülöttem a szombat délutánt azért mélyebb gasztronómiai élményekkel ünneplő törzsvendégek.
A bográcsokban marha- és zúzapörkölt rotyog, a kezekben párás korsók, a párás korsókban jéghideg sörök.
Az én fejemben pedig az elmúlt 8 év emlékei úgy törnek elő, mint a csapolt Kőbányaiban a szertelenül bukfencező buborékok.
8 éve ilyenkor legalább ilyen meleg volt, csak akkor még légkondi helyett örültünk egy hideg zuhanynak a kerti slagból.
Az építkezés minden reggel 6-tó este 6-ig, vagy kifulladásig tartott, és decemberre már be is költözhettünk a Nyúl-zugi haciendába.
A barátaink azt mondták, jó-jó, nyáron jó hely ez a Szarvas, de az év nagyobb részében biztosan unatkozni fogunk. (Az óta is várjuk az első olyan napot, amikor egy kicsit lehet unatkozni.)
Én sosem laktam ilyen kisvárosban, Panka utoljára 18 évesen.
De, mint ahogy az életünk során annyi másik helyzetben, itt is vettünk egy nagy levegőt, és ugrottunk az ismeretlenbe.
Építsük fel a házat, népesítsük be vörös hajú gyerekekkel, a többit majd meglátjuk.
Hogy pontosan miből is fogunk élni a kosárlabda utáni életünkben, találunk-e magunknak új hivatást, barátokat, boldogságot a Körös-parton, azt nem tudtuk.
De azért hittünk benne.
Aztán az élet úgy hozta, hogy ház ugyan felépült, de a gyerekek még egy ideig "elfelejtettek" megérkezni.
A biztos pontnak hitt Nád a Házamat eladtuk.
Bandi végül nem lett edző, bár szentül hitte, hogy az az ő igazi hivatása.
Ellenben Panka annál inkább.
Pedig határozottan állította, hogy ő aztán biztosan nem fog gyerekeknek bal ziccert tanítani.
Aztán azóta nem csak, hogy a balt tanítja, de néha még a jobbat is. Euro-steppestül, floaterestül.
Meg úgy is hozta az élet, hogy egy Róka és Mackó névre keresztelt álom 4 feledhetetlen éve során a vendéglátásba is volt szerencsénk belekóstolni.
Ha a Brian életében lennénk, biztosan feltennénk magunknak azt a kérdést, hogy mit kaptunk pontosan Szarvastól az otthonunkon, a gyerekeinken (akik időközben mégis csak megérkeztek), igaz barátokon és hivatáson kívül.
De mivel nem ott vagyunk, hanem a Tujában, inkább csak azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy nem kéne-e hazavinni egy jó pörit vacsorára?
Meg is kérdezem, hogy kész van-e már.
