07/05/2026
Talán kevesen tudják a követőink közül, hogy az Aislamiento előtt rúdtánc tréner voltam, később karikát is oktattam. Életemnek egy nagyon meghatározó és szép, ugyanakkor nagyon tanulságos időszaka volt ez. Sokat tanultam magamról, a nőkről, a nőiességről, a kitartásról, a határainkról, a félelmeink legyőzéséről, és arról is, hogyan viszonyulnak az emberek ehhez a sportághoz. A megosztottságról is.
Sokat tanultam a gyerekektől is, akik hozzám jártak. Imádtam tanítani őket. Olyan tisztaság áradt belőlük, amit a mai napig magamban hordozok. Hiányzik.
Aztán az élet új utakat mutatott, és döntenem kellett, merre tovább? Jött a covid, a bezárások, a lányom betegsége, és a bérleményt is elveszítettem. Közben készült az Aislamiento. Mire minden vihar elcsendesedett, és mehetett volna tovább a PoleCats (RúdCicák) Stúdió, szembe kellett néznem azzal, hogy a ház mellett már nem tudok egy fix órarenddel működni, így nagy fájdalommal a szívemben, de elengedtem a rudazást.
A stúdió fennállása alatt - talán én elsőként az országban - szerveztem szabadtéri versenyt rúd, karika és silk kategóriában. Őszinte leszek: erre a mai napig nagyon büszke vagyok, mert nagy sikere volt.
Az első ilyen versenyen ismertem meg Katát, aki rúdtánc kategóriában indult. Kata lenyűgözött. A vad visszafogottságával. Igen, ezzel az ellentmondással. Mert amikor találkozol vele, egy szolíd, kedves, csendes nőt látsz. Aki szép is. De a színpadon! Az egész teret uralta. A vad lágyságával. ( Vagy a lágy vadságával? 🤔 )
Nagyon örültem, mikor tőlük érkezett foglalás hozzánk, és a kérdés, hogy valahova fel tudja-e akasztani a karikáját?
Nagyon erős szelek fújtak, míg itt voltak, ez sajnos korlátozta a lehetőségeit, de egy kis ízelítőt kaptam a gyakorlásából, amit az engedélyével szívesen osztok meg Veletek. ❤️
(Médea)
