21/04/2026
Épp kerékpározni voltam a gyönyörű tavaszban, amikor hírét vettem, hogy Kocsis Máté árulónak nevezett egy FB-posztban. Nem ismerem Kocsis Mátét, sosem találkoztam, vagy beszéltem vele.
Most először szólított meg, és mindjárt árulónak nevezett.
A “bűnöm” az, hogy egy interjúban így fogalmaztam: “ma kétszer annyit kell dolgoznom, hogy ugyanannyim legyen, mint régen.” Szeretném megerősíteni, hogy így gondolom ezt most is. Ugyanis ez az igazság.
Kocsis szerint azért tesz engem ez a röpke mondat árulóvá, mert rengeteg pénzt kaptam a főzőműsoraimra az évek alatt. Ő ugyan nem írja le, de én fontosnak tartom megemlíteni: 16 év alatt, heti rendszerességgel készített műsorok összeségéről van szó. Utoljára ezzel a “sztorival” - mármint, hogy személy szerint én jelentős összegeket kapnék a közszolgálati televíziótól - egy bulvárlap próbálkozott. Az ellenük indított pert, túlzás nélkül állíthatom, öt perc alatt nyertük meg a bíróságon. Kb. ennyi időre volt szüksége a bírónak, hogy elítélje a hírhamisítókat.
Az elmúlt 16 évben cégünk, ami a valóságban a megbízásokat kapta a műsorokra, a felelőssége teljes tudatában készítette a citált főzőműsorokat. Célunk mindig az volt, hogy népszerű, sokakat vonzó, magas nézettségű, szórakoztató és inspiráló adások szülessenek. Hogy a belénk helyezett bizalmat megszolgáljuk, és a ránk bízott költségvetésből mindenki javára és örömére készítsük heti sorozatainkat. Mi több, a műsorainkba való befektetéssel üzletileg is jól járjon a közszolgálati televízió. Egy-egy adás évekig kerül ismétlésre a különböző csatornákon, és több kereskedelmi csatornára is eladták őket, külföldre is.
Tehát a Kocsis Máté által emlegetett pénzt nem én vittem haza, hanem az általunk 16 évig heti rendszerességgel készített műsorok gyártási költségét képezte. Hogy miért mosódik ez a két dolog össze Kocsis fejében, arra ő bizonyára több tapasztalatból tudna válaszolni. Ezek a műsorok mindig is a közszolgálati televízió tulajdonát képezték, azt képezik ma is, és mindig csak fokozták a köztévé piaci értékét, és bevételi lehetőségeit.
De nem is ez a lényeg. Kocsis szerint áruló vagyok, hiszen ha cégünk dolgozott a köztévének, akkor engem valami furcsa omerta kötelez arra, hogy… mire is? Bele se akarok gondolni, nem érdekel a politika.
Az árulás vádja méltatlan, és bízom benne, hogy visszahull a vádló fejére. Ami pedig az anyagiak hamis színben való feltüntetését illeti, az ügyvédünknek már ismerős pálya lesz.
